Morcheeba - The Antidote ***
Echo, may 2005

1.Wonders Never Cease
2.Ten Men
3.Everybody Loves A Loser
4.Like A Military Coup
5.Living Hell
6.People Carrier
7.Lighten Up
8.Daylight Robbery
9.Antidote
10.God Bless and Goodbye

Különös vállalkozás a Muzak bloggal a szimultán lemezhallgatás. Ő ott, én itt, egyszerre. Ki mit gondol.

1. A reaggebe oltott klasszikus morcsiba-ízű alapra énekel az új énekesnő. Sajnos nem annyira karakteres, a régi misztikusabb volt, ez kurvásan fakóbb. A dal meg a zene az semmit nem változott, szemernyit sem, de ez nem feltétlen baj, ez a morcsiba. Blumi nem is tudta, hogy új csaj van, észre se vette volna. Végülis nem drasztikus a különbség, csak a régi... Az egy cuki nő volt, még egy olyat lehetetlen találni. 2. Mit furulyál Grillus Dániel a Morcheebában? Blumi szerint is tényleg van egy kis Tinódi Lantos Sebestyén a hangszerelésben. A csaj hangja egyre inkább takarítónős. Nem birok másra gondolni, mint egy takarítónőre.... Bluminak a zenevel van inkabb baja. 3. A dal elején nem csodálkoztam volna, ha a Nick Cave szólal meg. Gyorsabb, vidámabb, de a refrén modulációját kivéve, pláne a verseket simán énekelhetné a Nick Cave. Ugyanebben a hangszerelésben is akár. Nekem eddig bejön ez a terjengős hömpölygő dallamorgia, slágeres, mint amin van a Rome Wasn't Built, Blumi sejt már valamit. 4. Francia hippihimnusz. Micsoda koincidencia, Blumi is a "hippi" szót jegyzeteli, eddig bejön. Popzenét várok a morcheebától, jó kis hallgatható érdekes popzenét, és azt kapom.

5. Slidegitáros Pink Floydból kibontakozó country-pop. Kicsit már unalmas, de popzene popzene ismételgetem, bejön. Viszont mi a f*t keres a közepén ez a Jethro Thullos progrock bridge rész? Húha. Progrock. Ez borzalmas rész volt. Azt hiszem, komolyan vették a RETRÓ szót, megint hetvenes éveket nyomják. 6. Funk, lassú kocsiüldözős, Blumi megint egybevág egyszerre: súlyos gumikkal nehéz rendőrautók. Amit aztán rendesen kettévágnak a 4nonblondes jellegű kiállásokkal. Már léptetném. 7-8. Az elején rögtön azt énekli hogy BLUMI. De totál érdektelen, B-kategória. Lehet hogy az ebéd utáni KV hiány beszél belőlem, de azért valljuk be: kicsit unalmas. Igen, a számokat már nem bírom megkülönböztetni, és ez nem feltétlen tűnik az első hallgatás átkának. Republic-szindróma: önismétlés, már-már profizmus szintjére emelve. 9. Végre lassú szám, megpihenünk a sok dudlidúú után, reménykeltő taktusok, álmodozás, aztán a refrénnél megint vissza a lemezre jellemző középtempóba. Ehh. Kár. Hagytam volna minimálban. Kevés dallammal, csak a hangszinekkel trükközve... Viszont a duett nagyon jó ötlet! Jó a pasi hangja! Nagyon! És a furulyának itt már van szerepe. 10. Minden dal végén effekteznek 1 kerek percet, asszik ettől triphop. Ez megint jól kezdődik, megint elbasszák. Tényleg hippik lettek. Lucskos diákszigetes hippik.

Összességében három csillag, mert popzenének tökjó. Viszont én meg nem veszem, százhúsz ilyenem van már. Hiába baromi rövid, alig több, mint 44 perc, de ha ugyanezt nyomják még 20 percig akkor orditok.