The Herbaliser - Take London*****
Ninja, jun 2005

01 Take London
02 Nah' Mean, Nah'm Sayin'
03 Song For Mary
04 Generals
05 Gadget Funk
06 Failure's No Option
07 Lord Lord
08 The Man Who Knows
09 Kittyknapper
10 Geddim
11 Close Your Eyes
12 Sonofanuthamutha
13 Twice Around
14 I Know A Bloke
15 8 Men Strong
16 Serge

Előadó, lemezcím. A Herbalisert eleve pozitívan diszkriminálom, igaz, ez néhol a megfeleltetésből eredően akár hátrány is lehet. Szeretem a Herbalisert, azóta, hogy eljöttek Szigetre valamikor 2002 körül, és elolvadtam valahol a pozanjuk és a repperlány között. A lemezcím pedig másik gyengém, Take London, nem lehet egykönnyen meghódítani a Berwick Streetet.

Ez pedig olyan, sőt, olyanabb, mint az eddigiek. Hip-hop meg jazz, de egyébként sem a stílusok számítanak, mert itt Herbaliser van, Herbaliser De Luxe. Most már csak az a kérdés, hogy ez-e az eddigi legjobb lemezük. Heteken belül döntök, addig hallgatom még. Elsőre őrülten jó.

Madonna - Music **
Levan Mixes
Donna, jan 2005

1 Levan Main mix
2 Levan Dub Mix

Madonna Music király egy szám, a Levan meg megvan a Cookie Monster remixekből. De jól sejtettük, hogy a Groove Armada Music mixeknél nincsen jobb. Ez rosszabb, és nem kicsit. Nagyon. Bár biztos van olyan fehér izom/haspólót húzó nyári szórakoznivágyó, akinek ez most rettenetesen bejön.

Husky Rescue - City Lights (versions)****
Catskills, aug 2004

Go Home Productions Prince Roxy mix
Alfondo Del Piensa Version

Két éve Jacksont szemplerezte boldog-boldogtalan, de ennek vége. Gergővel már régen mondjuk, hogy eljött már a Prince Revival kora. Így van ez ennél a lemeznél is. Az A oldalon tompa kis houseos feldolgozásban üt négyszer négyet a szánhúzó kutyákat megmentő elektronikai zenekar, alapvetően egyszerű, hangsúlytalanul utaztató kis vidám nóta. Nade a B side. Hát ugye a When doves cry, amihez nem érhet kalapács sem, csak a Roxy music. Bootleg feeling, rátoszva a huskykat, hadd rázzuk meg Mark Vidler mancsát!

elharapózott
Elharapózott tehát a jogsértő magatartás az országban, ez a lényeg. De itt jön a Proart. Horváth Péter, az egyesület igazgatója röviden deklarálja is a célokat: a felhasználók felvilágosítása, valamint a jogsértő magatartás felszámolása - ebben együttműködnek a szoftverügyben hasonló szerepet betöltő BSA-val és az audiovizuális műveket védő ASVA-val, illetve a hatóságokkal.

A történet esszenciális iskolapéldája a tipikus magyar urambátyám-piramisépítésnek és az oly édes áskálódva-nyomozva-feljelentésnek.

Egyrészről adott a probléma: a filecserélők miatt a kommersz zenei piac pang, platinalemezt már csak a Princesz zenekar produkál, a Nox és Zanzibár lemezeit nehezen lehet eladni. (Az Amorf, Emilrulez & tsai lemezeit a környezettudatos felhasználók és hithű rajongók úgyis megveszik.) Hol van ma már a százezer példányban szétszórt negyvenötös Limbóhintó?

Másrészt adott egy rakás átlag felett éppenhogy csak tehetséges, közepesen híres köcsög, mint például a kopaszhosszúhajú, idejétmúlt rocker Szigeti Ferenc, (aki mint Jimmy, büszke testére), a Nagymagyar Trendcopy Zenekar, a Neoton gyakorlatilag összes tagja, illetve egyéb, megszűnt televizió és rádióműsor vezetői, például kiszemelve Jeszenszky Zsoltot (csúnya dolog rokonsággal jönni, nade az mégiscsak mulatságos, hogy Zsolt pereputtyán belül megtalálhatjuk ex-külügyminiszterünket és Flipper Öcsit egyaránt). Ja, ne feledkezzünk meg a pénztárcákért aggódó producereket és egyéb üzletfeleket, mint pld. Mezei Csabát, a Náksi Brunner Shane54=Császárelőd galaxis promóciós managerét.

(Félreértések elkerülés végett: Neoton, Karthago rulez... nade 1980-ban, illetve ma,de csak jelentős mennyiségű alkohol elfogyasztása után felébredő retró mámorában. Jeszenszky Zsolt érdemei közé pedig a szoftrock és hairmetál igéjének hirdetése tartozik)

Probléma megoldása: urambátyám cégek, egymásba ágyazva MAHASZ, Proart, zászlóra tűzve a jogtisztaság logója, a bólogatós hologramzsiráf, évenkénti imprintingként meg jól odadobva az AranyZsiráf Gála, melyben körbenyalhatják egymást. (Pontosítás: zsiráf már nincs, csak hologram és fonogram van) Itt aztán ellehet mindenki, ex-műsorvezető, elkopott rocksztár, mindenki, csak be kell menni egy irodába és ügyeket intézni, faxolni, fontoskodni, feljelenteni, meg kávézni. A havi fix meg meglesz, ha erősen ordítanak, fenyegetőznek, akcióznak: az egy lemezre jutó jogdíj mennyiségét legfeljebb emelik, legyen az műsoros, vagy akár üres.

Lehet vitatkozni, hogy mennyibe kerül haszonnal együtt egy magyar hanglemez. De az tuti, hogy a rátett jogdíj töredékét kapja csak meg így a művész. Én nem vagyok hajlandó Szigeti Ferenc és Jeszenszky Zsolt presszókávéját állni.

Baby Gaby & Lányi Lala - Darabokra törted a szívem *
Sony, 2003

Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni ká-á-ár!

Álljunk meg egy szóra! Jó, az rendben van, hogy szar a szám, mérhetetlenül szar, egyszerű szekvenciamenet zenére csontig rágott szövegcafatok tákolva, nade. Nade milyen az már, hogy míg a forró gőzben a csaj már régen tetőtől talpig lucskos, a csávó fehérre hidrogénezett haja még ott is tart? A séróm, a séróm, drágám !?

Gravenhurst - Black Holes in the Sand ***
Warp, nov 2004

1. Black Holes in the Sand
2. Flowers in Her Hair
3. Still Water
4. Winter Moon
5. Diane
6. Flashlight Seasons

Nem pontosan erre emlékeztem, de az emlékezet csalóka. Súlyos pontozásokat vártam a puha dalok második felében, hirtelen háborgó tengert a tükörsima vízfelszínen, mert a fesztiválon az volt. Itt, így, ezen csak csendes hullámzás van, zuhanás helyett mélymerülés. Ketamintúra, tűéles Pink Floyd-utánérzések, meg egy rettenetes nyálas ballada (Diane). De mit is fanyalgok, ha most hallgatom meg negyedjére, önszántamból?

Boca45 @ Mokkacuka
Budapest, 2005-06-24

Tisztelettel jelentem, Boca45, a focibuzi djt királlyá koronáztuk szombat hajnalban. Kész a csávó teljesen, trükkös és vicces, ő is szereti a szkraffot meg malentét meg az összes többi kedvencemet, zsíros funkot süt, meg hiphopot, már-már mintha az avalancs menne, és igen, jól odarakja a Doorst meg a Hendrixet is. Joplin még kellett volna - ahogyan ezt barátaim is megjegyezték. Az év első bulija, ahol a pirkadatot simán megvártuk, és nemcsak mert Szent Iván éjjele körül járunk.

Troubleman - Time Out Of Mind ****
Farout, jun 2004

Have A Good Time
Paz feat. Nina Miranda
Prelude To The Path
The Righteous Path
Lonely Girl
Change Is What We Need *
Toda Hora feat. Nina Miranda
Roll On feat. Eska
Time... Out Of Mind
Without You feat. Steve Spacek
Strikehard *
Zap feat. Nina Miranda

Sajnálom, hogy csak húszpercnyi biciklizésre lakom. Hiába hajtok lassan - mert erre a zenére lassan is lehet hajtani - nem elég, külön kört kell tenni a háztömb körül. Újra ki az Andrássyra, majd az Oktogonnál vissza a körútra a verőfényes délutánban. Pedig semmi új, tényleg semmi, nyúlzsezz ez is, mint az összestöbbi halálra szekált muzsika. Mégis, nem tudom miért, harmadik hónapja elő-előveszem és mindig pont annyira frissen hat rám, mint az 1999-ben a kedd esténként a rádió elé guggolva Keyser-Shuriken-Leengum mixek. Retró lemez, és nem csak mert pont egy éves, hanem mert visszahozza a régi WB hétfőket, a hajnalig tanulásokat, nagy közös merengéseket, rajongásokat. Alapos munka, kiváló ritmusokkal, bossákkal, bozsoakortékkal.
dedicated to bcs, é, e, bp, zz, a, vf.

Sondre Lerche - Faces Down *****
Virgin Rec/Astralwerks/Source, sept 2001



Dead Passengers
You Know So Well
Sleep On Needles
Suffused With Love
Side Two
Modern Nature
Virtue andWine
On and Off Again
No One's Gonna Come
All Luck Ran Out
Things You Call Fate

Háromféle borítóval is megjelent. Először 2001 szeptemberében, otthon, Norvégiában, az ablak előtt álló gitáros mintázattal, aztán Európa többi részén. 2002 szeptemberében jött ki az USÁban és Kanadában, a sapkás fotóval, míg legvégül az angolok kapták meg az arcukba, a sötét hálószobás tokban. Mindhárom kiadáson ugyanaz a giccsesen romantikus filmzene van, az a fajta muzsika, amit mindig próbálok tagadni. De sajnos újra és újra meg kell hallgatni, mert zabálom, ha mondjuk pedofil szextelefon hangú lánnyal (Lillian Samdal) énekel duettet.

Szárszónak is egy a vége: Sondre Lerche kurvajó.

Mixmag's 50 Big Tunes 2003
spliced, diced, chopped & mixed by
The Freelance Hellraiser **
Mixmag, dec 2003

01 David Guetta Just A Little More Love (Acapella)
02 Seelenluft Manila (Headman Remix)
03 Linus Loves Stand Back
04 Kurtis Mantronik pres. Chamonix How Did You Know (77 Strings)
05 Goldfrapp Strict Machine (Ewan Pearson Instrumental Remix)
06 X-Press 2 Call That Love (Radio Slave Mix)
07 Harry's Afro Hut C'mon Lady (Eric Prydz Mix)
08 Biz, The Satisfaction (Poxy Music's Old School Mix)
09 Junior Senior Move Your Feet
10 Heavy Rock Drummer
11 Photek We Got Heat
12 High Contrast The Basement Track
13 Cesaria Evora Angola (Carl Craig Remix)
14 Switch (2) Get Ya Dub On
15 Junior Jack E Samba
16 Room 5 Make Luv
17 MU Let's Get Sick
18 Moloko Forever More (Francois K Mix)
19 DJ Tomcraft Loneliness (Benny Benassi Mix)
20a Freeland We Want Your Soul (Acapella)
20b Plump DJs The Gate
21 Electro Headz No Sleep
22 Dave Clarke Way Of Life
23 Freeform Five Have It Your Way (Freeform Reform Dub)
24 Colder Crazy Love
25a Igor S Boomerang
25b Rapture, The House Of Jealous Lovers (Acapella)
26 Pepe Deluxé Salami Fever
27 Christina Aguilera Fighter (Freelance Hellraiser Thug Pop Mix)(Edit)
28 Kid Creme Hypnotising
29 Massive Lust Never
30 Hollway & Eastwick Number One
31 Juan MacLean, The Give Me Every Little Thing
32 Mood II Swing Can't Get Away From You
33 Rune Calabria
34 Kings Of Tomorrow Dreams
35 Sam La More Takin' Hold
36 Jon Carter Go Down (Dub Mix)
37 John Ciafone Everyday (DJ Gregory Mix)
38 Agoria La 11?me Marche
39 Rapture, The House Of Jealous Lovers
40 Syndicated People Be Right
41 Prassay Krvsin
42 Andrea Doria Bucci Bag
43 T. Raumschmiere Monstertruckdriver
44 Gus Gus Call Of The Wild
45 Lee-Cabrera Shake It (No Te Muevas Tanto)
46 Ladytron Seventeen (Soulwax remix)
47 Mylo Wolves Of Miami
48 Zoot Woman Grey Day (Paper Faces Mix)
49 FC Kahuna Hayling

Előkaptam ezt a régi lemezemet, mondván nyár van, slágerparádé kell, vidámság. Régről úgy emlékeztem, hogy nem túl jó ez a lemez, nade hátha bejön, ha verőfényes napsütésben teker erre az ember egyet a városban.
Úgy néz ki, a véleményem változatlan marad: ez a lemez szar és én nagyon nem szeretem ezt a Freelance Hellraisert. Pedig bootleg a lelkem, a bootlegbajnok, de valahogy akkor sem. Nem és nem. Az Avalanches Gimmixe is bootleg, de teljesen másképpen. Az Avalanches érti, utolsó morzsájáig ismeri a dalokat, amikből szemezget, fütyülve térre-időre, megtalálva a tökéletes összhangot.
Ez nem megy Freelance Hellraisernek: neki a lényeg, hogy két slágert egy ütemszámra hozzon és haddszóljon. Nyoma sincs annak, hogy gondolkodna hangnemekben, hangulatokban: reklámblokkokat idéző egyenletesen ordító hangerő a fontos, meg az öklöző brutalitás. Nem finomkodik, alkoholbután és kőkeményen, ami a csövön kifér, egy órán keresztül - és ez unalmas, mint egy zöldpardonszett.
Két csillag, mert az a rész, amikor átmegy dnb-be, az az egy ötletes.

Elvis Presley - ELV1S 30 #1 Hits *****
RCA, sept 2002

1. Heartbreak Hotel
2. Don't Be Cruel
3. Hound Dog
4. Love Me Tender
5. Too Much
6. All Shook Up
7. (Let Me Be Your) Teddy Bear
8. Jailhouse Rock
9. Don't
10. Hard Headed Woman
11. One Night
12. (Now And Then There's) A Fool Such As I
13. A Big Hunk O' Love
14. Stuck On You
15. It's Now Or Never
16. Are You Lonesome Tonight?
17. Wooden Heart
18. Surrender
19. (Marie's The Name) His Latest Flame
20. Can't Help Falling In Love
21. Good Luck Charm
22. She's Not You
23. Return To Sender
24. (You're The) Devil In Disguise
25. Crying In The Chapel
26. In The Ghetto
27. Suspicious Minds
28. The Wonder Of You
29. Burning Love
30. Way Down
31. A Little Less Conversation (JXL Radio Edit Remix) (Bonus Track)

Elvis a CD gyűjtemények búzadarája: minden háztartásba kötelező. Van, aki megőrül a tejbegrízért, van, aki csak néha szereti, néha csak hozzávalója egy receptnek, de mindig ott kell, hogy figyeljen. E-től kaptam.

Igen, és képtelen vagyok elfelejteni, amikor 99 januárjában a megmaradt szilveszteri pezsgőktől fejreállva pizsamapogóztunk elviszre a két csaj meg én.

Hallottam még @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005

Gravenhurst
A fátyolhangú srác csak becsapás. Igazi borongós roadmovie zene. Kell.

Iggy & The Stooges
Már megint a kutyám akart lenni, ezerszer láttuk már. Ezredjére sem fogott meg.

The Human League
A távolból láttam a kivetítőt, hogy ők nyomják a nagyszinpadon. Ezer más fontosabb zene történt, mint a doncsú vanmi bébi.

Kristin Hersh
Depressziósabb a nő, mint amikor Susanne Vega Tanita Tikarammal együtt mereng az elmulasztott lehetőségeken. Az egy szál gitár viszont kiválóan elringatott a Sondre Lerche előtt.

Erase Errata
Powepop girls alterpunkot nyom, avagy a plázacicák bedühödnek.

Psychic Tv
Csak annyi maradt meg, hogy a bácsi, aki könnyű nyári szadomazo bőrkosztümkét viselt, végig a közönség felé dobálta szilikoncicijeit, és közben mintha ordibált volna. Régen eldurrant polgárpukkasztás.

Soft DJ / DJ Psychocandy
Badihali Neoretro Punkdiszkó lehetett volna, ha az egyik lemezjátszóban kicserélik a tűt. Így minden másodikra a közönség helyett maga a szám kezdett el ugrálni. Némileg ez levont az élvezeti értékből, de aki kitartóan diszkózni akar, azt ugye semmi sem üldözheti el. Voltunk ezzel így egy páran.

Alter Ego
Kíváncsi lettem volna rá, hogy milyen az, amikor élőben potméterezi össze a skintes nyárislágert. Azonban sajnos még friss barátom, Daniel Kolumbiából sem tudott maradásra bírni, aki váltig bizonygatta, hogy szerinte is a magyar lányok a legszebbek. Hajnali fél néygkor már csak egy tábla robbanócukros banánízű tibicsokit akartam és egy puha ágyikót. (Krushnak esélye nem maradt: a partibuszon egy kopasz ember fejét találtam a szájamban, amikor az elbóbiskolásomból felébredtem a Placa Catalunyán)

Humbert Humbert @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005


Egy zenekar, amiről nem hittem el, hogy létezik. Évekig virított szobaajtómon egy rajzolt plakát, amin két vörösinges fekete nyakkendős fazon bézbólütővel ver szét négy, feje helyén szemgolyót viselő alakot. Faszántosan nézett ki, komáltam, még ha nem is tudtam, ki és miért írta rá, hogy Humbert Humbert.

Amikor a Solex helyett végülis őket néztük meg, gondolkodtunk sokáig, hogy honnan a francból ismerős ez a név nekem, amikor egy haverom megemlítette, hogy nekem ki van rakva a poszterük az ajtómra. Hogy rajongójuk vagyok. Rajongója vagyok egy kicsit nemzetiszocialistára hajazó, gótikus punkzenekarnak, amiben négynegyedes diszkóalapokra tépi rá a terpeszgitáros a szólót, amire aztán a kopaszodó, állógalléros másik sipákolja rá a koronát, mindezt piperkőc léptekkel, a Sexual Chocolate zenekar mozgását idéző vonaglással kíséri. Hihetetlen élmény volt, én ennyit régen nem kacagtam. Rajongójuk vagyok.

New Order @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005

És a New Order, ami a másik császárság. Nyugger járás, szalonrock, isiászos gitártépés és két szoba hall a Tottenham Court Road sarkán. Nade amikor megszólal a Regret, vagy az előre betervezett sláger, a Krafty, vagy a régi Joy Division nóta a Love Will Tear Us Apart, akkor azért máris másabb húszezer ember között ugrabugrálni, az már nem egy illésbúcsúkoncert. A csikket rámpasszolja egy katalán, fülig ér a szájam, közel megyek a hangfalak mellé a színpadhoz, hogy közelről is lássam, ne csak a kivetítőn: Bernard Sumnernek tényleg lóg a tokája. Állat.

Sole+12twelve @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005

Pár sorban emlékezzünk meg a pénteki nap nagyjából első koncertjéről. Hip-hop, basszusgitár, gyorsbeszéd. A napsütés - tenger - korsó sör fesztiválfilingnél jelentősen kevesebb élményt okozott, igaz, abból nem is vett el. Pár sor megvolt, lapozzunk.

Sondre Lerche @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005



suffused
airport taxi
sleep on needles
track you down
days
you know so well
being so ...
china in your eyes
dead passengers
living lounge
i wanna call it love
noone's gonna
two way monologue

Az első akkordra felkapom a fejem, hoppá, elaludtam a Kristin Hershen, hiába, a sörért kapott cigi erős volt a tüdőmnek. Már tiszta fejjel rohanok le az amfiteátrum lépcsőin, hogy még legyen hely, igen, úgy a második sorban jó lesz. A srác nem is annyira nyálgép, mint amennyire lemezborítók alapján tűnt, sőt, nagyon is bejön ez az évtizede cikis tornacipő-farmer-zakó triász, valljuk be, ehhez a zenéhez ez dukál.

Aztán jönnek a dalok, felváltva a két lemezről (Faces Down 2002, Two way monologue 2004) az öttagú zenekar mögé hátulról besomfordál négy fúvós, aztán a "You know so well"-nél feladja a leckét, eljött a norvég vonósnégyes is, most maradjon szem szárazon, det Norske Universal Orkester, a lábatlani PZSgyár lehetne a szponzora és várom, hogy a dallam arra burjánzzon, amerre nem is várom. Hagyom, hogy ócskán hasson rám, hogy levadásszon, elhiggyem, érezzem, lássam, nyár van, minden megmenthető, sőt, minden rendben, kerek a világ, amíg szerelmes muzsikát játszik ez a skandi vagabund.

A Primavera fesztivál legjobb előadása volt, egyedül azt sajnálom, hogy nem a naplementében szólt. Hosszú ideje nem hallottam már ekkora koncertet.

Nyugalom, srácok, nyugalom, hamarosan újra jövök, csupán csak megpróbálok az új melóhelyen beilleszkedni.