Hallottam még @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005

Gravenhurst
A fátyolhangú srác csak becsapás. Igazi borongós roadmovie zene. Kell.

Iggy & The Stooges
Már megint a kutyám akart lenni, ezerszer láttuk már. Ezredjére sem fogott meg.

The Human League
A távolból láttam a kivetítőt, hogy ők nyomják a nagyszinpadon. Ezer más fontosabb zene történt, mint a doncsú vanmi bébi.

Kristin Hersh
Depressziósabb a nő, mint amikor Susanne Vega Tanita Tikarammal együtt mereng az elmulasztott lehetőségeken. Az egy szál gitár viszont kiválóan elringatott a Sondre Lerche előtt.

Erase Errata
Powepop girls alterpunkot nyom, avagy a plázacicák bedühödnek.

Psychic Tv
Csak annyi maradt meg, hogy a bácsi, aki könnyű nyári szadomazo bőrkosztümkét viselt, végig a közönség felé dobálta szilikoncicijeit, és közben mintha ordibált volna. Régen eldurrant polgárpukkasztás.

Soft DJ / DJ Psychocandy
Badihali Neoretro Punkdiszkó lehetett volna, ha az egyik lemezjátszóban kicserélik a tűt. Így minden másodikra a közönség helyett maga a szám kezdett el ugrálni. Némileg ez levont az élvezeti értékből, de aki kitartóan diszkózni akar, azt ugye semmi sem üldözheti el. Voltunk ezzel így egy páran.

Alter Ego
Kíváncsi lettem volna rá, hogy milyen az, amikor élőben potméterezi össze a skintes nyárislágert. Azonban sajnos még friss barátom, Daniel Kolumbiából sem tudott maradásra bírni, aki váltig bizonygatta, hogy szerinte is a magyar lányok a legszebbek. Hajnali fél néygkor már csak egy tábla robbanócukros banánízű tibicsokit akartam és egy puha ágyikót. (Krushnak esélye nem maradt: a partibuszon egy kopasz ember fejét találtam a szájamban, amikor az elbóbiskolásomból felébredtem a Placa Catalunyán)

Humbert Humbert @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005


Egy zenekar, amiről nem hittem el, hogy létezik. Évekig virított szobaajtómon egy rajzolt plakát, amin két vörösinges fekete nyakkendős fazon bézbólütővel ver szét négy, feje helyén szemgolyót viselő alakot. Faszántosan nézett ki, komáltam, még ha nem is tudtam, ki és miért írta rá, hogy Humbert Humbert.

Amikor a Solex helyett végülis őket néztük meg, gondolkodtunk sokáig, hogy honnan a francból ismerős ez a név nekem, amikor egy haverom megemlítette, hogy nekem ki van rakva a poszterük az ajtómra. Hogy rajongójuk vagyok. Rajongója vagyok egy kicsit nemzetiszocialistára hajazó, gótikus punkzenekarnak, amiben négynegyedes diszkóalapokra tépi rá a terpeszgitáros a szólót, amire aztán a kopaszodó, állógalléros másik sipákolja rá a koronát, mindezt piperkőc léptekkel, a Sexual Chocolate zenekar mozgását idéző vonaglással kíséri. Hihetetlen élmény volt, én ennyit régen nem kacagtam. Rajongójuk vagyok.

New Order @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005

És a New Order, ami a másik császárság. Nyugger járás, szalonrock, isiászos gitártépés és két szoba hall a Tottenham Court Road sarkán. Nade amikor megszólal a Regret, vagy az előre betervezett sláger, a Krafty, vagy a régi Joy Division nóta a Love Will Tear Us Apart, akkor azért máris másabb húszezer ember között ugrabugrálni, az már nem egy illésbúcsúkoncert. A csikket rámpasszolja egy katalán, fülig ér a szájam, közel megyek a hangfalak mellé a színpadhoz, hogy közelről is lássam, ne csak a kivetítőn: Bernard Sumnernek tényleg lóg a tokája. Állat.

Sole+12twelve @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005

Pár sorban emlékezzünk meg a pénteki nap nagyjából első koncertjéről. Hip-hop, basszusgitár, gyorsbeszéd. A napsütés - tenger - korsó sör fesztiválfilingnél jelentősen kevesebb élményt okozott, igaz, abból nem is vett el. Pár sor megvolt, lapozzunk.

Sondre Lerche @ Primavera 2005
Barcelona, 27 may 2005



suffused
airport taxi
sleep on needles
track you down
days
you know so well
being so ...
china in your eyes
dead passengers
living lounge
i wanna call it love
noone's gonna
two way monologue

Az első akkordra felkapom a fejem, hoppá, elaludtam a Kristin Hershen, hiába, a sörért kapott cigi erős volt a tüdőmnek. Már tiszta fejjel rohanok le az amfiteátrum lépcsőin, hogy még legyen hely, igen, úgy a második sorban jó lesz. A srác nem is annyira nyálgép, mint amennyire lemezborítók alapján tűnt, sőt, nagyon is bejön ez az évtizede cikis tornacipő-farmer-zakó triász, valljuk be, ehhez a zenéhez ez dukál.

Aztán jönnek a dalok, felváltva a két lemezről (Faces Down 2002, Two way monologue 2004) az öttagú zenekar mögé hátulról besomfordál négy fúvós, aztán a "You know so well"-nél feladja a leckét, eljött a norvég vonósnégyes is, most maradjon szem szárazon, det Norske Universal Orkester, a lábatlani PZSgyár lehetne a szponzora és várom, hogy a dallam arra burjánzzon, amerre nem is várom. Hagyom, hogy ócskán hasson rám, hogy levadásszon, elhiggyem, érezzem, lássam, nyár van, minden megmenthető, sőt, minden rendben, kerek a világ, amíg szerelmes muzsikát játszik ez a skandi vagabund.

A Primavera fesztivál legjobb előadása volt, egyedül azt sajnálom, hogy nem a naplementében szólt. Hosszú ideje nem hallottam már ekkora koncertet.

Nyugalom, srácok, nyugalom, hamarosan újra jövök, csupán csak megpróbálok az új melóhelyen beilleszkedni.