kedd, december 11, 2012

Kilós szar

Betty Boo - Grrr!...It's Betty Boo
Teljesen ertekelhetetlen

Fredi

Hugh Masekela - Grrr
Jee, hogy neki is volt grrr! És mennyire rá jellemző, recsegős már-már kocsmai hangszerkezeléssel, helyenként rémes hangmernoki teljesítmennyel. De ez így tökéletes, igazi masekela album.

hétfő, december 10, 2012

Adósság

Carolyne, A Szivem Ma Gyenge
Hogy az amorf sosem játszotta ezt élőben. Sose. Bűn. Mint a mókus fenn a fán.

Bolag

Grrr
Svéd KFT némi four tet érzéssel és breakkel. Juj de vicces!

Nem zavaró

Belso Eges
A legelső bemutatkozó lemez után nézzük az újat! Hangszerek szólnak, gyors lassú gyors. Dallamok, kevésbé béna szövegek, lehet, meg egy jó szám is befigyel, határozottan jobb, ez így már nem rossz, csak semmilyen.

Hu de szar

Magna Cum Laude - Hangolj át
Mikivel ma reggel rajottunk, hogy nem ismerjuk ezt a zenekart, igy pentekig fel kell hoznunk magunkat belole, otmondatos elemzes a cel. Az elso lemezukkel kezdem, a hatodik dalnal jarunk, de olyan szornyu kinzaskent elem meg, mint egy Geszti Peter nagykoncertet. Zenei szinten, dallamokban es hangszerelesben vegytisztan hozzak a magyar poppokol legmelyebbjet jelento Bon-Bon egyuttest. Szovegileg neha befigyel egy kispalos enjambement, de alapvetoen az is a pop-bugyutasag legjava. Idokozben cimado dal, indokolatlan modulalasokkal, szessonzeneszeket idezo hangszervirtuozitassal. A kovetkezokbe csak beleleptetek, en nem kinzom tovabb magam. Kep kell, hogy milyen? Szazzal szaguldo piros Suzuki Swiftet kepzelek, amiben Philip Russel markaju ruhazaba bujt friss huszasok tartanak majusi delutanban Karcagra a Szolnoki Foiskola pentek delutani eloadast elbiccelo hallgatok.

Kedves nekem

Fleetwood Mac - Rumours
Azt hiszem, már írtam róla, mennyire szeretem ezt a lemezt. Bármit ís írt annak idején Ambi róla, ez az egyik legkiválóbb zenei alkotás, nemcsak abból az évből, amikor születtem. Ma éppen az életindulómat találtam meg, soundtrack to my life

csütörtök, december 06, 2012

Töltsön egy órát

Christian Scott - Introducing Christian Scott
A lemez legnagyobb értéke, hogy a szerző trombitás narrálja lemezét, a new orleansi új jazzt, történelemme emelve a hurrikánt. Miközben archaikus műfajban büszkén szerényen muzsikál.

szerda, december 05, 2012

Valami szóljon

No Hassle
Kb annyira izgalmas, mint a vízállásjelentés. De nem is az a cél, csak hogy szóljon valami finom basszus.

Idegesít

Everything Everything - Man Alive

Alapvetően klassz dalok de a csavo azt hiszi hogy o chris martin. De nagyon nem az. Nem lehet albumot építeni arra, hogy emlékszik, hogyan énekelt a fiú kórusban. A falzett külön műfaj, borzasztóan nehéz és így idegesen váltogatva rettenetesen hiányt hagy.  Egy énekes hiányát.